[286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Natalia Camillo Bernarda
Néhány csepp könny legördült az arcomon ilyenkor mégerősebben öleltem Edwardot.
Amanda Sewier
Énis visszamentem majd az istállóba Xeroxhoz de ott megláttam Caballonál Markot.-Jobban vagy már?-kérdeztem Marktól. |
Edward:
- Biztosan. - mondtam.
- Kell egy kis idő, mire Mark rájön, noha tudja, hogy a történtek után az élet akkor is megy tovább. Megbékél majd... És talán... Egyszer... Újra boldog lesz.
|
Natalia Camillo Bernarda
Sóhajtottam fel.Kivittem a koszos tányérokat a mosogatógépbe majd odamentem Edward mellé.-Vajon Stella most boldog ahol van?-kérdeztem Edwardot átölelve. |
Mark:
- Bocsi Natalie. Szuper, amit csináltál, de a ma történtek után most nincs étvágyam. - mondtam, majd felálltam az asztaltól, s kimentem az istállóba.
Egyenesen Caballo boxához mentem, majd rákönyököltem a boxajtóra. A szürke mén barátságos tekintete némileg nyugtatóan hatott.
|
Natalia Camillo Bernarda
Furcsa volt Mark.-Köszi szóval ennyire ízlett amit főztem!mondtam szinte nem evett semmit Mark.íodamentem Edwardhoz.-Figyeljünk Markra nem szeretném ha bármi baja esne!-mondtam majd megpusziltam. |
Edward:
Nehézkesen feltápászkodtam a kanapéról, majd Mark-kal együtt a konyhába mentünk. Láttam, hogy valamin nagyon töri a fejét, ezért odaszóltam neki, mire ő csak később reagált.
Nagyon furcsálltam...
|
Natalia Camillo Bernarda
-Uhh, remélem nem csinál ilyesmit vagy akár ennél rosszabat magával!-mondtam neki.Nemsokára kész volt a kaja.Megterítettem majd kihoztuk a kaját.-Mark,Edward gyertek!-szóltam nekik. |
Clark:
- Elég rendesen.
- Annyira sokkolta a történtek, hogy begyógyszerezte magát, majd kiment a tengerpartra...
- Az volt a szerencséje, hogy utánamentem, s mielőtt még egy nagy szikláról leugrott volna, sikerült megállítanom. Persze azután kimosták a gyomrát, s sikerült rendbe jönnie... - mondtam visszaemlékezve a történtekre.
|
Natalia Camillo Bernarda
-Segíteni...!-motyogtam.-Clark nagyon összeomlott régebben Mark amikor elveszítette a barátnőjét!-fordultam oda hozzá. |
Edward:
- Jól van na, én csak segíteni akartam. - mondtam, s megjátszva a sértődötett a nappaliba mentem, majd lehuppantam a kényelmes kanapéra... |
Natalia Camillo Bernarda
-Edward ha lehet ne itt keveregj, mert még nem akarok ételmérgezést kapni!-mosolyogtam.-Inkább menj oda Markhoz és beszélj vele!-mondtam bár elég szomorú voltam, hogy nincs velem a gyerekkori barátnőm.
|
Mark:
Sóhajtottam egyet.
- Rendben van. - mondtam, majd felálltam és elindultam a lovarda felé.
Mire a lovardába értünk már Edward is ott volt. Ugyanúgy letörve, mint akármelyikőnk...
"másik lány" - jutott eszembe Nati szavai...
"Soha nem lesz másik lány!" - gondoltam.
Clark:
Az ebédlőben Edward próbálkozott, hogy segítsen a kaja-készítésben, de Nati nem hagyta, ami kicsit muris volt.
Mark azoban nem törődött a kaja elkészítésével, egyre inkább magába roskadt a nappali egyik foteljában.
|
Natalia Camillo Bernarda
Átöleltem Markot.-Tudom, hogy neked a legnehezebb de hidd el nekem is nagyon fáj!-mondtam-Ezt nem lehet csak az egíik napról a másikra elfelejteni de hidd el Stella nagyon szeretné ha ugyanolyan boldog lennél egy másik lánnyal!-suttogtam konnyekkel az arcomon.-Tudod mit menjünk vissza és csinálok vmi kaját Clarkkal,Amyvel és veled!Edwardot inkább nem engedem a konyha közelébe mert még felrobbanunk!-mosolyogtam.Bár nekem se volt nagyon kedvem semmihez de így legalább remélhetőleg boldog lesz vmennyire Mark.Legalábbis bíztam benne.
|
Mark:
Nem szóltam semmit, csak Natira néztem bánatosan.
|
Natalia Camillo Bernarda
-Sajnálom Mark!-mondtam együtérzően.-De ugye nem fogsz semmi rosszat csinálni most magaddal?-kérdeztem félve, mert ez elég nagy fájdalom volt neki. |
Mark:
- 2 éve, pontosan ezen a napon történt... - kezdtem bele.
- Manchesterbe mentünk az egyik forgalmas autópályán. Négyen voltunk: Clark, Kristie (Clark barátnője), Veronica és én (Veronica az én barátnőm volt).
- Egy jó napot terveztünk az élettel teli városban, de minden balul sült el, amikor az autópályán egy részeges kamionos el nem rántotta a kormányt, és nekünk nem jött teljes erőből. Mi kb. 160km/h-val mentünk, ami nem számított soknak, de elegendő ahhoz, hogy maradandó sérüléseket szenvedjünk.
- Miután a kaminonnal összecsapódtunk, mindannyian a kórházban kötöttünk ki. Clark és én néhány csonttöréssel és zúzódással túléltük, de a két lány nem volt ennyire szerencsés. Veronica kómában feküdt, lélegeztető gépen. Nem sok esélyt adtak neki a túlélésre. Kristie valamennyivel szerencsésebb volt, ő hamar magához tért.
- Pár nappal később minket (Clark és én) kiengedtek a kórházból, utánunk nem sokkal Kristie-t is engedték volna ki, de komplikáció lépett fel. A tüdeje bevérzett és 2 órás kinlódás után a szemünk láttára hunyt ki a szeméből a fény örökre...
- Pár nappal később azonban Veronica szíve is felmondta a szolgálatot, és ő is elveszítettük. Nem tudtak rajta segíteni... - mondtam nyugodt, de ugyanakkor elfolytott hangon.
|
Natalia Camillo Bernarda
Kicsit megvoltam zavarodva majd odaültem mellé.-Miért 2.?-kérdeztem tőle mert nem értettem miről beszél. |
Natalia Camillo Bernarda
Kicsit megvoltam zavarodva majd odaültem mellé.-Miért 2.?-kérdeztem tőle mert nem értettem miről beszél. |
Mark:
Nem szóltam semmit, csak ültem az egyik nagyobb sziklán és bámultam a messzeségbe.
- Kétszer ugyanazt megélni, átérezni pocsék egy érzés... - törtem meg később a csendet.
- De persze te ezt nem tudhatod, hisz nem voltál ott, ellenben Clark igen... - motyogtam.
Clark:
Csendben álltam Nati mellett... Tudtam mire gondolt... |
Natalia Camillo Bernarda
Borzalmasan szomorú voltam.Láttam Mark elmegy ezért követtem.Szóltam Clarknak, hogy jöjjön velem hiszen a legjobb barátja.Beszáltunk a kocsimba (Lamborghini (L)) majd Mark után mentem.Amikor megállt és elment követtük.-Mark tudod, hogy Stella azt akarná, hogy éld tovább boldogan az életed még ha fájdalmas is!-mondtam neki szomorúan. |
[286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|