[286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Natalia Camillo Bernarda
Már elég régóta nem láttam Edwardot.Aggódtam érte de amint mentem ki az istállóba megláttam és odamentem hozzá.-Most úgy őszintén mi haragba leszünk mindig?-kérdeztem tőle a szemébe nézve. |
Edward O. Baltimor:
Mielőtt még kimentem volna a pályára, találkoztam Natival is, de köszönés képpen csak bólintottam...
Edzés után visszavezettem az istállóba a lovam, lecutakoltam.
Ezután átöltöztem fürdőnadrágba, s a hátsó kertben kifeküdtem napozni.
|
Natalia Camillo Bernarda
Kora reggel ébredtem másnap.Nagyon szomorú voltam Edward miatt.Lementem az istállóba de Edward is ott volt.Hallkan kinyögtem egy 'sziát' majd továbbmentem a lovamhoz.Lecsutakoltam majd felszerszámoztam és elmentem vele terepre.Szomorúan ügettem az erdőben Stella kedvenc helye felé.Mikor odaértem leszálltam Zanthosról és leültem a kis tó partjára.Csak néztem magamat a vízben és Edwardon járt az eszem. |
Edward O. Baltimor:
Késő este mentem vissza a lovardába.
Már senki nem volt az udvaron, amikor visszaértem.
Gyorsan felmentem a szobámba, letusoltam, s lefeküdtem aludni, ami nem volt könnyű...
Másnap reggel korán ébren voltam.
Kimentem az istállóba. A lovam már nagyon várt.
Lecsutakoltam, felszerszámoztam, majd kivittem a pályára edzeni.
|
Mark S. Baltimor:
- Megvagyok. - mondtam halkan a földet bámulva.
|
Natalia Camillo Bernarda
Mélyen sóhajtottam majd a képeket telefonomon lévő képeket néztem amin Edwarddal vagyok.-Egyépként jól vagy?-néztem Markra. |
Clark Hunter:
- Tudom. Mindig ilyen volt. - jegyeztem meg.
- Mondjuk régebben még rosszabb. Most egész türhető a viselkedése. - mondtam.
|
Natalia Camillo Bernarda
-Nem normális!-mondtam nekik.-Mármint Edward!-mondtam szomorúan, könyekkel küszködve. |
Clark Hunter:
- Szia Nati! - üdvözöltem a lányt.
Mark mellettem ült, s Edward megint eltűnt...
|
Natalia Camillo Bernarda
Lementem majd odamentem Markhoz és Clarkhoz.-Sziasztok!-mondtam szomorúan. |
Edward O. Baltimor:
- Biztos... - mormogtam.
Miután Nati kiviharzott, felvettem egy halásznadrágot, s egy övtáskát csatoltam a derekamra, amibe a telefonomat, s még pár apróságot tettem bele.
Lementem a komyhába, csináltam magamnak egy szendvicset, majd úgy terveztem, hogy lemegyek a tengerpartra megnézni a naplementét...
Az út közben megettem a szendvicset, s jóval a naplemente előtt értem ki a partra. Egy kis séta után leültem a part mentén levő egyik nagyobb sziklára, majd onnan bámultam a tengert. |
Natalia Camillo Bernarda
-De ... nem direkt csinálta Mark hidd el!-mondtam neki.-De miért is hinnél már nekem!Hiszen csak egy sima barát vagyok és semmit több!-vágtam be magamután az ajtót és a saját szobámba mentem.Nekidőltem a falnak és elkeztem sírni. |
Edward O. Baltimor:
- Aha... - mondtam közönyes hangon.
- És akkor is érdekelt, amikor smároltál Mark-kal?
Mark S. Baltimor:
Lassan mentem vissza a lovardába. Közben azon gondolkoztam, miért is vagyok ilyen szerencsétlen...
Mikor visszaértem a lovardába már Nati és Edward is ott voltak. Ezt Clark-tól tudtam meg (s történteket is Edward-dal kapcsolatban),aki épp a kocsija lemosásával végezve az egyik fa alatti padon szórakozott a telefonján. |
Natalia Camillo Bernarda
-Mondjuk engem érdekel!-mondtam neki gúnyos hangon. |
Edward O. Baltimor:
- És az érdekel valakit egyáltalán? - mondtam nyugodtabb hangon kijőve a fürdőszobából, mivel letusoltam, fogatmostam, s most valamennyivel jobban éreztem magam.
Lefeküdtem az ágyamra...
|
Natalia Camillo Bernarda
-Ez nem normális!-mondtam magamnak mert már elindult kocsival.Egész úton féltem, hogy valami bajom lesz.De amikor beértem a lovardába megláttam a kocsiját megörültem.Gyorsan felszaladtam a szobájába de az ajtó zárva volt.Mivel volt kulcsom hamar bejutottam hozzá.Benyitottam az ajtót majd dühösen megszólaltam.-Te nem vagy normális!Tudsz róla?- |
Edward O. Baltimor:
- Próbálok felejteni. - mondtam mérgesen, majd beszálltam a kocsimba és visszanindultam a lovardába.
Szerencsémre nem találkoztam rendőrrel és sértetlenül visszaértem a lovardába. Leparkoltam, majd felsiettem a szobámba.
|
Natalia Camillo Bernarda
Elgondolkoztam azon amit Edward mondott.-Most mennem kell!-futottam a kocsihoz majd a lovardába mentem felkaptam magamra egy rendes ruhát majd elindultam a városba.Elég sokáig kerestem Edwardot amikor megláttam a kocsiját.Nem kellet 5 percet várnom már jött is az autójához.-Belátom igazad volt!-mondtam de amikor közelebb ért bűzlött az alkoholtól és a cigaretta szagtól.-Te mit csináltál egyépként itt?-kérdeztem tőle dühösen. |
Edward O. Baltimor:
- Nem! - mondtam mostmár szinte ordítva.
- Neked milyen érzés lenne szerinted, ha barátodat lesmárolná a haverja, aki mellesleg esetleg a rokonod is? - mondtam, majd sarkon fordultam és visszamentem a lovardába.
Felvettem egy bőrkabátot, kocsiba ültem majd bementem a városba. Meg sem álltam az első pub-ig.
Bementem, rendeltem egy üveg sört (amit mellesleg utálok), s egy doboz cigarettát, majd kimentem a dohányzó helyiségbe. Rágyújtottam egy szál cigarettára (ami rosszul hatott, mivel nem dohányoztam), s mellette iszogattam a sört is.
|
Natalia Camillo Bernarda
-Te meg fejezd be!-mondtam majd adtam neki egy nagy pofont.-Most mondta, hogy nem akarta!Nem bírod felfogni?-mondtam neki dühösen. |
[286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|